Ha valaki esetleg arra számítana, hogy most akkor már biztosan jönnie kell egy negatív, elgyengülős, talán még megbánós bejegyzésnek, akkor baromira ki kell ábrándítanom. Nem, nem jön. Sőt.

Továbbra is csakis és kizárólag jó hírekről tudok beszámolni, még akkor is, ha még mindig van függőben egy-két dolog, még akkor is, ha még mindig nincsen jól bejáratott napirendem. (tulajdonképpen semmilyen napirendem sincs) Mert ezt az egész folyamatot totál pozitívan élem meg és továbbra is rengeteget tanulok, legfőképpen önmagamról, no meg cseppet sem utolsó sorban működő, inspiráló munkahelyi kultúrákról.

Dolgozunk több projekten is, és hihetetlen jó érzés egy abszolút professzionálisan működő társaság része lenni. Ahol mindenki tudja és teszi is a dolgát, ahol mindenki tisztában van az értékével, a tudásával, de valahogy nem is akarom ezt tovább ragozni: ahol egyszerűen PROFESSZIONÁLIS minden. Már csak jelen lenni is élmény. Elképesztően nagy különbségek tudnak lenni munkakultúrák-és körülmények között.

És szuper dolog nyugodtnak lenni, meg kíváncsinak, nagy élmény új dolgokat tanulni, a sokadik üzleti könyvet elolvasni, látni, ahogy változom, ahogy megtanulok másként viszonyulni önmagamhoz, a tudásomhoz, a pénzhez, stb,stb., és ahogy emberileg több leszek minden egyes megbeszéléssel, tárgyalással.

Nagyon jó időzítéssel léptem le az előző munkahelyemről, az tuti.

És továbbra is csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy merjen bátornak lenni. És észben tartani: millió érvet lehet felhozni mindig arra a kérdésre (bármilyen témában), hogy "miért nem", de csak egyetlen kell arra: miért igen.